40.fejezet

Na csak sikerült megírnom és feltennem az új fejezetet (: Remélem tetszeni fog. Köszönöm a komikat, sajnos még ne válaszoltam rájuk, de megígérem fogok rájuk válaszolni (:
Puszi: Netty

Star Performance – 40.fejezet

( Bella szemszöge )

Gondoltam, hogy erre majd sor kerül egyszer, de erre most jelenleg nem voltam/voltunk felkészülve.
Elolvastam a levelet:

Kedves Bella!
Gondolom még emlékszel rám. Hisz ki nem? Aki ott volt az akkori összecsapáson az erdő közepén, az mindent tud. Hallom, hogy felépültél igaz nem ment egyszerűen ez a dolog. Most viszont minden erődre szükséged lesz. Remélem emlékszel mit ígértem neked. Igen: ,, visszavágót ’’. Hát most lehetőségünk lesz egy kis ,, baráti ’’ összecsapásra. Megkaptad ezt a levelet, ha jól gondolom szombat este. Szóval térjünk a lényegre és ne is húzzuk tovább…
Két hét múlva pontban este tíz órakor, ugyanott fogunk találkozni, mint múltkor. Te a kis csapatoddal és én is az enyémmel, az újszülöttekkel, de számíts arra: sokkal többen leszünk ráadásul erősebbek is. És a harcunk után, miénk lesz az egész Volturi, talán még a világ is, ti meg ez ellen nem tehettek semmit sem hiszen… lángon fogtok égni. Nézd a jó oldalát: nem lesz felelősséged egy rakat vámpír iránt.
Sok szeretettel: Dave.

- Bella… - szólt Felix aki még mindig előttem állt, szememmel többször átjártam még a sorokat.
- Mindenki itt van? – kérdeztem és körbe néztem.
- A katonákon kívül mindenki itt van – válaszolt Alec.
- Dave visszatér és bosszúra szomjaz – tértem egyből a lényegre. Érezhetően feszültté vált a légkör – Felolvasom a levelet… - mondtam és újra kezdtem. Mindenki megmeredve állt és nem szólt semmit és mikor ezt végig olvastam, csak rosszabb lett a helyzet – Alec, záras be minden egyes ajtót, ablakot, miután végeztem a mondani valómmal, nem akarom, hogy meglepetések érjenek minket – kezdtem kiadni a parancsokat - Senki sem mehet ki, sem engedéllyel sem anélkül. Mindig csak egy – két vámpír megy el és ők fogják majd megszerezni a vadászathoz való igényt – mondtam – Jane, Felix!- szólítottam meg őket – Írjatok leveleket minden vámpírnak, akik itt voltak múltkor és ha keletkeztek új klánok azoknak is, katonákkal vitessétek ki, minden klánhoz egy – egy harcos és hozzák magukkal a vámpírokat, persze, ha jönni akarnak nem akarom ezt kötelezővé tenni, hiszen mégis csak az életükkel ,, játszanak ’’. Nincs sok időnk, kevesebb, mint két hetünk lesz a felkészüléshez. És örülnék ha most rögtön mennétek is és meg is írnátok – azzal ők már el is tűntek. Te is mehetsz Alec – ő is elment.
- Nem teszem senkinek sem kötelezővé a harcolást, mint mondtam az előbb. Volturi tagoknak sem… A Cullen családnak meg pláne, van most elég bajuk… - néztem rájuk - Akik nem akarnak részt venni a harcban, azok most szóljanak… Aztán nem lesz esélyük kilépni, mert úgy fogok számolni a vámpírokat és úgy fogok számítani rájuk – senki sem jelezte, hogy ki akarna lépni.
- Ez durvább harc lesz, mint a múltkori volt… - jegyeztem meg. Most sem szólt senki sem… Mély levegőt vettem egy lemondó sóhaj kíséretében. Nem örültem, hogy Cullenék harcoltak, nem voltak annyira képzettek – kivéve Jasper – t. Féltettem őket.
- Demetri, küldj három – négy vámpírt Alaszkába Edward – ék ott szálltak meg a szüleivel. Szeretném, ha itt lennének a közelben, mielőtt Dave megtalálja őket… - volt egy rossz előérzetem, hogy valami történt velük. Azon gondolkoztam, míg az erdőben voltam hogy el kellene oda mennem, de nem tűnt a legjobb ötletnek ok nélkül oda menni… Így lesz egy indokom, hogy féltem. Francba, hogy nem mehetek el hozzá, pont most!
- Mikor? – kérdezte.
- Most! – mondtam határozottan. Azzal el is tűntek.
- Bella? – hallottam meg Alice hangját.
- Hm? – fordultam felé. Mennyire megtud változni a viselkedésem, amikor komoly dolgokról van szó, hát ez a harcolás most elég komoly volt… Nem igaz? De most nagyon nem hiányzott nekem – mintha normál esettben hiányzott volna. Nem igazán tudtam egyszerre két dologra fókuszálni, mert mindegyik nagyon fontos volt. Egyik Edward a másik a Volturi, nem tudnék soha választani kettőjük közül… A Szerelmem és a Családom között.
- Most mi lesz? – kérdezte.
- Hogy értve? – ráncoltam össze a szemöldökömet.
- Edward – dal, ha nem lesz meg…
- Alaszkába kell lennie, ha ott sincs akkor… Fogalmam sincs, Alice...
- Ha nincs ott akkor, hol keressük? – kérdezte.
- Alice… Tudom, hogy ti mindnyájan nagyon feszültek vagytok miatta, látnátok engem belül. Jasper – nek nagyon nagy szerencséje van, hogy pajzs van körülöttem, mert biztos vagyok benne, hogy már megbolondult volna… - mondtam feszülten – De ha nem lesz ott Alaszkában...
- Akkor mi fogjuk megkeresni őt… - mondta magabiztosan Emmet.
- Ezt most verd ki a fejedből… - néztem rá szúrósan – Meg ne kérdezd mért. Mikor elment Edward nekem már akkor nem voltak szimpatikusak a szülei, este nem tudtam aludni, nagyon ideges voltam. Másnap próbáltam szagnyom után menni, de alig mentem fél mérföldet és elveszítettem a szagot… Mintha elvágták volna – végig néztem a Cullen családot, még feszültebbek lettek, mint voltak – Nem mehettek sehová. Maximum Volturi tagok mehetnek ki, közülük is olyan akiknek van képességük.
- Bella… Mire ez a nagy készültség...? – kérdezte Carlisle.
- Sokkal durvább harc lesz, mint máskor… És nem a levéltől vagyok megijedve. Hanem a kikövetkeztetéstől. Néhány hónapja volt a harc, miután veszített másnap már rögtön toborozni kezdett újszülötteket. Meg mit tudom én még milyen vámpírokat szerzett be, akiknek szintén nem tudom milyen harci késségük van. Múltkor is többen voltak nálunk, akkor most mire számítsak? – néztem rájuk kérdőn, de nem válaszoltak – Ne menjetek sehova, azzal nem tesztek jót… - ezzel arra akartam célozni, hogyha elakarnak menni, segíteni Edward – nak – ha nem lenne Alaszkában, bár erre gondolni sem akartam – akkor csak rosszabbat csinálnak.
- Nem lesz semmi baj… - erőltettem meg végül egy mosolyt. Nem tudtam miért mondom ezt. Talán csak magamat próbáltam nyugtatni, nem is mást – Most megyek – azzal az ajtó felé indultam – Megnézem Jane – ék, hogy haladnak az írással és még verbénás csövet is elő kell állítanom… - magyarázkodtam. Egyből Aro régi irodája felé vettem az irányt, ott szokták írni az ilyen ,, hivatalos ’’ leveleket. Mindenki bent volt aki erre a feladatra ki volt osztva.
- Bella, kész vagyunk! – jött oda Jane a levelekkel.
- Gyorsak voltatok – erőltettem meg egy mosolyt és elvettem a kezéből a papírokat. Szembesítem a katonákat, hogy nemsokára harc következik és, kiosztom azt a pár vámpírt is akik majd elviszik ezeket – lengettem meg a kezemben lévő borítékokat – Aztán fél óra múlva találkozzunk az edzőteremben, előkel állítanunk a verbénákat is, nincs késleltetni való időnk – mindnyájan bólintottak - Minden klán meg van? – kérdeztem Jane – től.
- Igen – válaszolt magabiztosan.
- Hányan vannak? – kérdeztem összeráncolt szemöldökkel.
- Húszan. Cullen család nincs benne – válaszolt.
- Hánynak van képessége? Cullenéken kívül…
- Nyolcnak… Összesen mindenkit beleértve, Volturi tagokat is pedig, húsz főnek van képessége – szorosan hunytam le a szememet, nem volt rossz ez a húsz képességgel rendelkező vámpír, de… túlzottan sok sem.
- Többen lesznek az újszülöttek, mint múltkor, igaz? Nem csak fenyegetőzött Dave... – mondta Felix.
- Ebben biztos vagyok… Ráadásul erősebbek is lesznek... – motyogtam és rájuk néztem. Nem tudom mi lesz, de, hogy a végsőkig fogunk harcolni és védeni a Volturit abban teljesen biztos voltam, ebben az egyben.
- Keményebben fogunk edzeni… - mondta Felix.
- Jaj… Alig várom Stefant – t és Vladimir – t, hogy itt legyenek… Élvezet lesz tényleg… - kínomban már nevettem miközben ezt kimondtam.
- Hát azt én is alig várom… - jegyezte meg Jane, de az ő arcán egyáltalán nem jelent meg a nevetés semelyik jele sem.
- De… most még annak is örülök ha eljönnek... – mondtam – Kell az erő… Legyen az bárki is az illető. Meg ki tudja? Lehet, hogy megváltoztak a harc után megkomolyodtak…
- Bella… Ugye ebben te sem hiszel ebben?
- Nem… De szép kis gondolatfoszlány volt. Nem igaz? – tettem fel a költői kérdésemet – De most már tényleg megyek és átadom a leveleket, aztán elküldöm őket, hogy vigyék el személyesen, még ma… - azzal egy erőltetett mosoly kíséretében ott hagytam őket. Legszívesebben megint sírtam volna, de próbáltam erős maradni. Gyomrom borsónyira szűkült össze. Nagyon aggódtam Edwardért, de legkésőbb holnap kapok róla valami információt és remélem megnyugodhatok, mert most... Az agyvérzés szélén álltam.
Próbáltam nem gondolkozni, de nem sikerült. Inkább gyorsabban trappoltam előre, mert minél előbb beszélhetek a katonákkal annál jobb, mert reményeim szerint addig másra terelődik majd a figyelmem.
Egy hirtelen mozdulattal nyitottam be a katonákhoz, rám néztek aztán mindannyian katonásan álltak be. Vártam pár pillanatot, míg lenyugodtak aztán elkezdtem elmondani mondanivalómat.
- Nem tudom, hogy hányan értesültek az új hírről, de Dave visszatért – ahogy láttam nem érte őket nagyobb meglepetés – Akkor valamennyire tájékozottak vagytok. Két hát múlva szombaton lesz az összecsapás este tíz órakor, elég képzettek vagytok, nem akarok veletek még külön edzéseket folytatni, nekem elég lesz a klánokkal való foglalkozás… Viszont valahogy ide is kell jönniük, így itt van néhány levél, amit személyesen kell elvinnetek a klánoknak. Remélem nem jelent gondot. Mondjátok el nekik, miután elolvasták a levelet, hogyha benne vannak a harcolásba akkor rögtön jöjjenek ne legyen nagy pakolászat. Minél előbb itt vannak annál jobb… - hadartam el gyorsan a lényeget – Világos minden? – erre mindenki bólintott. Az első sorhoz közelebb mentem és jobbról, balra haladva kiosztottam a leveleket a katonáknak akik ahogy a kezükbe adtam a borítékot el is tűntek a szemem elől.
- Akkor… további szép estét nektek… - azzal otthagytam őket. A vámpír katonákkal nem volt semmi baj nyugodtak voltak nem szóltak vissza, azt csinálták amit kellet, így nem volt velük soha sem gondom. Gyorsan el tudtam végezni a dolgomat.

Miután végeztem az edzőterembe mentem ahol ott volt Jane, Felix, Demetri és Alec is, a szekrény előtt álltak ahol a csövek voltak.
- Mennyi van még? – kérdeztem és én is odamentem hozzájuk.
- Három – négyszáz darab körülbelül…? – válaszolt Felix.
- Az kevés… Adjatok fel hatszáz darabos rendelést örülnék ha ez holnapra meg is érkezne, nem számít ez mennyibe fog kerülni, csak minél előbb érkezzen meg a szállítmány. Jane bólintott azzal el is tűnt.
Nagyot sóhajtottam és a szekrényből kivettem a csöveket, a verbénákat és a kesztyűt is.
- Azt hiszem ma sem alszok… - motyogtam magamnak. De ez legyen a legkisebb bajom...

Néhány megjegyzést... (: